Miért szerettem bele a sorozatba?
Rengeteg dolog volt, ami megfogott és fokozatosan jöttem rá, mennyi minden teszi öszetetté mind a történetet, mind a karaktereket.
Az aquwarel szerű képi világ automatikusan ott ragassza az ember tekintetét és ha már ennek sikerült megfognia, a továbbiakban nem nehéz észrevenni a sorozat kiválóságait.
A zenék: minden jelenethez hozzáépített dalam, zenemű és ének a sok elhibázott sorozat és hatás vadász történetekkel szemben nem melllé fogott velük és elnyomta azt, hanem megfelelően illeszkedett ahhoz, vagy fokozta a hatást. Az első évad és a második évad openingjei és endigjei az évadok minden részére jellemzően illeszkedtek.
A történet, mindenapinak indul: Művész egyetem diákjainak, szerelmeinek és barátságának a története. Mégis a szerelmi sokszögek és bonyodalmak, a titkok és vágyak, az érzelmi vívódások, a mindenapos nehézségek mellet a különös ismeretlen leküzdendő problémák finom egyvelege teszi érdekesssé és izgalmassá. Végig kisérhetjük a drámai személyiségfejlődéseket, minden karakternél, az igazi felnőtté vállás és beérés folyamatai levezethetőek. A elveszettek, akik feladták egykoron az életük visszatérnek (lásd Rika a II. Évadban). Szembesülünk a szereplők hasonlósággaival, különbségeivel némelyek valóságoságával és mások szürlealitásával. Ezek is kellemesen olvadnak össze.
Az első évadot a japánopkra oly jellemző furcsa humor teszi feledhetetlené, itt mutakoznak be a szereplők, kerülnek egy szintérre, itt kezdenek el kibontakozni a személyiségek és itt indul meg a hosszú folyamat a változások, újáalakulások, fejlődések fel. Itt ismerkedhetünk meg a pimaszség, a merészség az önbizalom és a kitartás jótékony hatásaival és itt szembesülünk a belső félelemekkel is először. Inkább jellemzi nevetés és elgondolkodtatás ezt az évadot, mint a dráma, a könnyek és a bizonytalanság. Mivel itt ismerünk meg mindenkit, itt indulnak és rekednek meg e történtek, ezért szeretünk belé és ezért várjuk a folytatást a második évadot.
A második évadot, már zömébben a könny, a dráma a valsós nehézségek és belső fájdalmak, félelmek teszik ki, erősen érezük aszemélyiség fejlődéseket, az erősödéseket, a karakter változásokat, minden szereplő felnőtt lesz végre és minden felnött, megtalálja maga szerepét és dolgát. Szembesülünk az emberi gyarlósággal, a bosszúvággyal, mint az előző évadban a szerelemmel/viszonzatlan szerelemmel is, továbbá a küzdéssel, a bizonytalan jövőképpel, a belső zavarral, félelmekkel, fájdalmakkal, a küzdeni akarással, a cél keresésével és megtalálásával, az elfogadással, az alázattal, a szerencsével és a szerencsétlenséggel, az önzetlenséggel, önfelálldozással, a függéssel, az elfogadással az mindenapi emberi érzelmek színes skálájával kicsit magasztosabb karakterekbe ültetve. A történet végül félig megoldódik, félig pedig kérdéseket és nyitott kapukat hagy maga után, pengeélen tánmcolnak a valóságoság szempontjából, de persze az apró személyiségi hibá és az erős személyiségi szürrealítások ellenére épp úgy szeretjük az egészet ahogyan van.
A monológok: feledhetelnek és izgalmasak, csodásan fejezik azokat az érzelmeket, amelyekkel mi magunk is találkozunk a saját életünkben. A saját belső beszélgetéseikben ismerjük meg igazán a szereplőket.
A karakterek: Ez egy több főszereplős történet, mindenki megtalálhatj a kedvenc figuráját.
Hagumi: Ő az egyik szürreális szereplő, hiszen felnött, de testfelépítésében inkább emlékeztet minket egy 12 éves kislányra, aki egy hatlamas szőke hazuhataba rejtőzik, hihetelnenül tehetséges és egy egészen más világban él a többiekhez képest, az első évadban kifejezetten antipatikus karakter volt számomra, de a második évadban ismerjük meg igazán a lányt és személy szerint megszerettem a maga törékenységével és hihetelen leki erejével.
Takemoto: Igazi szerencsétlen fiú, akinek a tisztasága, kitartása és önértékelés emeli ki. A második évad utolsó részéig nem találja se magát se az elmúlt évek értelmét. Kifejezetten kedveltem őt, nem csak mert a legszebb monólogokat adták a szájába, hanem mert minden szerencsétlensége ellenére nagyon erős személyiség.
Mayama: Ő az igaz felnőtt közölük, ő érik be először, jellemző rá, hogy igazán rideg és racionális személyiségnek tűnik mindvégig, de pont ezeket ülteti át a maga kis romatikájába, ettől kedves karakter. Okos és előrelátó.
Yamada: Az egyik személyes kedvencem, hihetelenül szép, mégsem él vissza ezzel, erős, tehetséges lány és méis a legtörékenyebb mindannyiuk közül, talán ő érik be a leglassabban. A legszebb érzelmes mónologokat neki tulajdonítom. Sokat sír, ahogy sokat nevet, igaz érzlmileg szétszort egyéniség, de a benne lévő erő és bátorság, illetve a jószívűsége és a ygremeki naivítása, gyarlósága és félemei teszik leginkább emberivé.
Morita: Az igazi zseni, a leggyarlóbb karakter, minden gonoszkodása és gyerekes viselkedés mögött komoly érzelmi vívódásokra leszünk figyelmesek, ragaszkodó és minden merészsége ellenére, kitartása és leleményesége ellenére szembe tűnik mennyire fél saját magától. A leghumorosabb figura a történetben és ha jól belegondolunk és értelmezzük a belsőjét, hisz róla derül ki a legkevesebb az érzelem terén, a legszomorúbb karakter. Leglább is én annak tartottam.
"Tanár úr": Röviden, sokáig csak ő a felnőtt. Okos, önfeláldozó, erős szereplő, aki csak a második évadban kap igazán szerepet, gyakran éreztem úgy, néha neki is jó lenne, ha sírhatna valakin, de inkább adja válát, mint keresen egyet saját magának. Hiheteleneül erős férfi Pont a tartása, az alkázata és néha agyermek énének felbukanása miatt szerettem meg, jobb lett volna többet tudni róla.
Már csak egy karaktert emelnék ki, ő nálam az abszolute favorit.
Nomiya: A férfi megtestesítője, erős, érző, kitartó harcos és elképesztően flrfiasra formálták. Nem egy feladós tipus, de soha nem erőszakos, az ő szerelmi vívodásai és hozzáállása olyan határozott, hogy komoly sexuális töltéssel ruházza fel. izgalmas szereplő, a férfi karakterek között a legvonzóbb személyiség!
Számomra ez a történet, számos tanulságot, választ és megértést adott. Különös dolog, hogy gyakorlatilag egy rajzfilmről beszélünk, ami még is többet mond el a világról, az emberekről, az érzelmekről és nézése során magunkról is, mint bármi, amivel eddig szembe találtam magam!
Minden pillanatával, szereplőjével, zenéjével, képével szóval mindennel együtt A KEDVENC!!! Szerettem, hogy szereplőnek éreztem magam közben!
Anna-san |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
.Egy csomó mindenért szerettem pl.áhítatott szerelem.